Kis gesztenyepüré-körkép 1.

Igyekszem nagyon kevés nyalánkságot enni, de a gesztenyepüré az azért mégiscsak gesztenyepüré; gyermekkori nagy szerelmét?l mégsem válik meg az ember lánya egykönnyen. Felmértem, mi is a helyzet ezügyben néhány budapesti lel?helyen.

1. Egyik kedvenc helyem az Andrássy úton a M?vész. Leginkább a hangulata miatt, meg egy m?vészlélek hová is menjen máshová, nem? Na jó, a múltkor a somlói is finom volt, meg a férjemnek is ízlett, amit evett.

A bels?bb kerületekben ez az egyik azon kevés helyek közül, ahol a levélhullatós ?szi napsütéses délutánt élvezheti az ember. A csalódás csak akkor ér, amikor meglátjuk, hogy gesztenyepüré nincs is az étlapon. Mínusz sok-sok-sok pont!!!

Egy szép nagy franciakrémessel kellett vigasztalódnom...

2. Halásztanya, Budán, a Corvin tér sarkán. A kiváló halászlé után nekem nem is kell f?fogás, jöhet a lényeg!

Hát... legközelebb talán inkább a túrógombócot kóstolom meg, lehet, hogy azzal jobban jártam volna... Valahogy a gesztenye nem azt az ízt hozza, ami az emlékezetemben él; a társam úgy találja, hogy valami szokatlan módon nyomták-reszelték-darabolták, és az otthon készített jobb. Számomra legmarkánsabb a flakonos tejszínhabpótlék jellegzetes m?íze, és pillanatok alatt összeszottyadó állagtalansága.

3. Gourmet, a Puskin utca elején. Már korábban megtanultam, hogy ha nem a büdös füstön akarom magam keresztülküzdeni, amíg eljutok a nemdohányzó részbe, akkor nem a f?bejáraton kell besétálni, hanem oldalt. Aminek csupán az a hátrána, hogy kissé kiesik a felszolgálók látóteréb?l. És mivel közös a légtér, valamicske füstöt mégiscsak kapok... :-(

El?re elképzeltem, hogy kihasználva az októberi egyszálblúz-meleget és mindent bearanyozó napsütést, milyen jó is lesz nekem egy kellemes kis teraszon uzsonnázni. A Rákóczi úton majdnem a Keletit?l végigcaplatva ennyit megérdemeltem volna, de még a Gourmet elé sincs kirakva egyetlen asztal sem, pedig elférne. Mínusz sok-sok-sok pont.

Bent leülve folyik rólam a víz; már-már az az ötletem támad, hogy inkább veszek a boltban egy mezei m?anyagdobozos gesztenyepürét, és amúgy turistásan keresek egy jófekvés? padot... de az étlapon ott mosolyog rám a guszta gesztenyepüré, csinos kupacokkal, meggyel díszítve... és jön is a szolgálatos hölgy, szintén mosolyogva, térül-fordul, máris el?ttem a finomság.

Pontosabban...

Mély megdöbbenésemre a fehér tányérkán egy mezei m?anyagdobozos, nagykeráron beszerzett alkotást kapok! Ennyit a gondolat hatalmáról.

De legalább a doboz tetejét levették, és máshol sincs rajta címke. Így az összetev?ket - azzal ellentétben, mintha a boltban vettem volna meg ugyanezt, kb. féláron - nem tudom meg. Csak annyit sejtek, hogy valamennyi köze van a valódi tejszínhabhoz, és nem tagadhatja le a tartósítószert.

Az eddigi tapasztalataim alapján az a legjobb, ha veszünk a boltban egy adag mélyh?tött gesztenyemasszát meg egy doboz tejszínt, pár perc alatt csodát varázsolunk bel?le, és kiülünk vele a szép, napfényes erkélyünkre.

Már akinek van. Nekem itt még napfényes ablakom sincs (habver?r?l nem is beszélve), úgyhogy adjatok tanácsot: hová menjek finom gesztenyepüréért?

Címkék: budapest, gasztronómia, gerakandi, kaja, személyes