Köszönöm az eddigi figyelmet, hozzászólásokat, kellemes perceket, ismeretségeket; ez a blog (is) megszűnik.
A további hírek itt olvashatók: www.gerakandrea.com/news.html
Magánbejegyzések pedig itt: www.gerakandrea.com/blog.html
Szeretettel várlak Titeket!
Gerák Andrea
(gerakandi)
Sziasztok! Bár időhiány miatt már leginkább elköltöztem innen, még jópáran látogatják ezt a blogomat, köszönet!!
Visszajöttem most egy olyan témára, ami többeket érdekelhet: akik keresik az útját-módját annak, hogyan kezeljék a rákbetegséget, vagy másoknak segítenek, önkénteskednek különböző szervezeteknél, stb.
RÁKKUTATÁS: ELŐRE VAGY HÁTRA?
Ki profitál valójában a hivatalos rákkutatás erőfeszítéseiből? Nagyon úgy tűnik, hogy nem a betegek. Amióta átestem egy rákbetegségen, különböző nézőpontokból tanulmányozom a témát, a nyilvánosság számára elérhető forrásokból, és időnként megdöbbentő, elhallgatott tényekre bukkanok.
"Küzdelem a rák ellen", "Győzzük le a rákot!" - igen népszerű kifejezések manapság, és ez jól is van így. Habár október, a mellrák tudatosság hónapja már elmúlt, nagyon sok embert lehet látni rózsaszín szalaggal a kabátjukon, ami annak demonstrálása, hogy szeretnének segíteni azokon a nőkön, akik ebben a betegségben szenvednek. Ami igencsak értékelendő. Adománygyűjtő és tájékoztató rendezvények, weboldalak, különböző tárgyak, amiket meg lehet venni hozzájárulásként, reklámok mindenhol a médiában, csoportok a közösségi weboldalakon, egyének szorgalmasan terjesztik az igét - a figyelem nagyon is a témán van, és szép összegek gyűlnek rákkutatási célokra. Stockholmban volt például egy gyönyörű, gyertyás rendezvényük a cél érdekében.
Azonban, ha egy kicsit közelebbről megnézzük a dolgot, felmerülhet
egy-két kérdés, kétség és fenntartás ezekről a kutatási
programokról.
Küzdelem. Kulcsszó, ha a
rákról beszélünk.
Hogyan küzdjünk úgy, hogy győzzünk? Ismerjük meg ellenfelünket!
A problémát - bármely
problémát - csak akkor oldhatjuk meg, ha ismerjük annak
pontos okát. Remélhetőleg ez világos - hogyan máshogy oldunk meg
egy helyzetet, ha nem tudjuk, pontosan mi is az oka?
A (mell)rák esetében ez így néz ki: minden évben dollármilliókat
költenek arra, hogy megtalálják az okát, ÉS ami még fontosabb,
arra, hogy új kezelési módokat fejlesszenek ki. Hadd javasoljak
valamit: bármilyen kezelés csakis akkor lehet hatékony, ha ismerjük
a probléma gyökerét...
"A mellrák pontos okai nem
ismeretesek." Valójában, amint azt a nyilvánosság számára
hozzáférhető megállapításokból megtudhatjuk, a rák okai rejtélynek számítanak az orvostudomány
számára.
A megváltozott gének elmélete széleskörben elterjedt, és ez a videó ad némi utalást arra, hogy ez miért
is történik:
"Bizonyos környezeti vagy belső
tényezők által okozott károsodás vagy változás a génanyagban néha
olyan sejteket eredményez, amelyek nem pusztulnak el, hanem
továbbszaporodnak egészen addig, amíg egy nagy ráksejt vagy daganat
ki nem fejlődik."
Kiváló. A következő lépés ezek szerint az volna, hogy megvizsgáljuk
ezeket a környezeti vagy belső tényezőket, amelyek károsítják vagy
megváltoztatják a génanyagot, nem?
A környezeti tényezőket elég jól ismerik a tudósok és a
nyilvánosság is: rossz táplálkozás, dohányzás, bizonyos kémiai
anyagok, amelyeket használunk, és hasonlók.
A rákkutatásnak tehát abba az irányba kellene haladnia, hogy ezeket
a tényezőket kivédjük: a megfelelő táplálkozási szokásokra nevelni
az embereket, csökkenteni vagy teljesen mellőzni a káros vegyi
anyagokat, stb.
A rák kezelése pedig elsősorban abból állna, hogy a rák okait
célozzuk meg, azt, ami miatt ezek a gének károsodnak vagy
megváltoznak: megnövelni bizonyos vitaminok és tápanyagok
mennyiségét, ha szükséges, kiegészítőket, méregtelenítés és mozgás,
ami segíti a testet abban, hogy a felgyülemlett méreganyagoktól
megszabaduljon, megerősíteni az immunrendszert, ami a test saját
védekezése, és így tovább.
De ez nem így megy. A rákkutatások leginkább a standard orvoslás
terápiáinak fejlesztésével foglalkoznak: új gyógyszerek,
sugárkezelés, hormonterápia és műtét.
A kórházakban elérhető rákkezelések abból állnak, hogy kemoterápiát
és ilyesmit adnak a betegeknek. Szóljon, aki látja, hogy ha még
több vegyszert töltünk a már amúgy is túlterhelt és legyengült
szervezetbe, hogyan fogja segíteni a test felépülését!
Miért is alkalmazzák és reklámozzák annyira a kemoterápiát, hogyha
ráadásul annyi káros mellékhatását is ismerjük?
Egyszerű a válasz: a gyógyszergyáraknak hatalmas érdekük áll abban,
hogy mindig új és új gyógyszereket dobjanak piacra.
Mint ahogy Clinical Study Results.Org nyíltan beismeri:
"Az új gyógyszerek elfogadását
célzó klinikai kísérleteket elsősorban gyógyszeripari és
biotechnológiai cégek szponzorálják" Micsoda
meglepetés...!
Megjósolhatjuk, mi lesz az eredménye egy mellrák gyógymódjával
kapcsolatos klinikai kutatásnak, ha a svéd Cancerfonden (hasonló szervezet, mint nálunk a
Rákellenes Liga) kutatásainak több mint egyötödét a Pfizer
pénzeli - kitalálhatjuk, hogy melyik gyógyszergyár termékeit
fogják majd a betegeknek ajánlani... (hmm, érdekes: Pfizer elhallgatta a
bizonyítékot, hogy a hormonterápia rákot okoz - sajnos, csak
angolul)
És itt vagyunk a másik javasolt kezelésnél: hormonterápia. Erről
csupán egyetlen egy szót: "A
hormonterápiának különböző mellékhatásai lehetnek, úgy mint:
... Megnövelt esély a méhrákra" - részlet
a NationalBreastCancer.Org weboldalán levő tájékoztató videóból.
Tessék??? Azzal kezeljük az egyik fajta rákot, hogy megnöveljük az
esélyét egy másiknak??? Itt valaki viccel, mégpedig ez egy nagyon
csúnya tréfa.
Ugyanez a helyzet a sugárkezeléssel.
Akkor hát mi a megoldás? Az, hogy még több pénzt fektessünk a
kutatásba?
Az előbb említett svéd Cancerfonden tartott egy nagyon szép
rendezvényt októberben Stockholban, amikor az emberek körülbelül
tízezer gyertyát vettek meg, és ezáltal jártak
hozzá az alapítvány finanszírozásához. Egyedül ennek a szervezetnek
kitűzött célja, hogy évi több mint 400 millió svéd koronát
költsön kutatásra.
Ez szép summa (közel 11 milliárd forint, és csak egy országból);
mindannyian el tudunk képzelni 1-2 dolgot, mit csinálnánk vele.
Csodálkozom azonban, hogy a rákkutatásnak miért van szüksége évente
ennyi pénzre ahhoz, hogy rájöjjenek például arra, hogy a dohányzás
vagy az alkohol árt az egészségnek, és hogy léteznek bizonyos
vitaminok, amelyek életfontosságúak a sejtek normális működéséhez,
amint ez már jóideje tudott dolog.
Jómagam inkább arra hajlok, hogy arra hallgassak, amit az
úgynevezett alternatív orvoslás ajánl a témával kapcsolatban, mert
hiszem, hogy ha megfelelően, kiegyensúlyozottan táplálkozunk,
szükség szerint esetleg táplálkozáskiegészítőket fogyasztunk, és a
testünket általánosan jó karban tartjuk fizikailag és lelkileg, nem
kell félnünk még olyan fenyegető betegségektől sem, mint a rák.
Ezért szándékosan nem tettem ide egyetlen linket sem olyan
weboldalakhoz, amelyek természetes gyógymódokat, praktikákat,
nézőpontokat vagy termékeket ajánlanak, kizárólag a hivatalos
orvostudomány által képviselt álláspontjaira hivatkoztam, amelyeket
a fejlett országok kormányai adoptáltak és támogatnak.
Nos, kedves Olvasó, nézd meg a tényeket és ellentmondásokat, és
alakítsd ki a saját álláspontodat!
Az viszont szép volt, amikor októberben a stockholmi központi pályaudvar rózsaszínbe
öltözött:
--
Szöveg és fotók: Gerák Andrea
Következő rész: Valóban a gének okozzák a rákot?
Sziasztok!
Nagyon-nagyon nincs időm erre járni, ezért átköltöztetem a privát blogomat ide: Andrea Blogja
Szeretettel látlak Titeket, és további kellemes blogterezést kívánok!
Illetve, akinek van kedve, azonkívül a Facebookon talál meg leginkább.
Sziasztok Blogteresek!
Boldog Karácsonyt kívánok
egy dallal: 
Jaj, de sokat
áztam-fáztam
egy podcasttal: Electrical
Language #193
és néhány gondolattal: Karácsony
egyedül
A Jive Aces
úgy hirdeti magát, mint az Egyesült Királyság #1 swing és jive
zenekara, ami nem igaz.
Ők már sokkal többek annál. Megtiszteltetés volt számomra szombaton előttük fellépni, és fantasztikus élmény részt venni párnapos itthoni turnéjuk legtöbb állomásán.
Mondhatnánk, hogy e sorok írójának magyar népdalénekesként és néptáncosként semmi köze sincs a swinghez, jive-hoz, boogie-woogie-hoz és rock and rollhoz, de ez megint nem igaz. A legmagasabb szintű profizmus felismerése, értékelése és élvezete nem köthető műfaji határokhoz. Így aztán, ha alkalmam adódik találkozni velük, kiválóan mulatok, és tánc közben önfeledten éneklem, hogy I-I-I-I-I ain' got no-body, meg hogy Buona sera, signorina, buona sera. Ha pedig még megfelelő partnerem is akad, pörgés-forgás-szaltózás nem gond. A fergeteges hangulat, kirobbanó jókedv, fékezhetetlen energia, humoros előadás a vérprofi hangszerkezelésen felül pedig mindenkinek szól.
Az elmúlt hétvégén mindebben részem lehetett: pénteken Budapesten az Oktogon Tánc Centrum születésnapi buliján izzasztották meg a táncosokat (erre nem tudtam elmenni, éppen az After Musicban volt koncertem), szombat délben az óbudai Duna-parton játszottak, ahol az arrajárók lábába rakták be a bugit meg a cselsztont. Mintegy bemelegítésként az esti koncertjükhöz, hiszen ők voltak a 25. Nemzetközi Dixieland Fesztivál sztárvendégei Salgótarjánban.
Közel tíz éve ismerem a sárgaöltönyös fiúkat, láttam őket Angliában és az öreg kontinens számos városában fellépni, néha dolgoztam is velük, de ilyet még én sem pipáltam, amilyen show-t itt produkáltak. A néhány évvel ezelőtti Montreux-i koncertjüknél például - ha lehet ilyesmit számokban kifejezni - ez ötször jobb volt.
A közönség tapsolt, nevetett, két órára elfeledte a világ összes
búját-baját, a többszáz ember ugrált a Jump Jive An' Wail-re, és éjfélkor még
alig akarta őket leengedni a színpadról. Az előtérben pedig a tömeg
teljesen lehengerelte a CD-árusokat, hogy aztán természetesen az
újsütetű rajongók autogramot kaphassanak a srácoktól.
Nem egy olyan hangot lehetett hallani, hogy "Ez volt életem legjobb koncertje", "Húsz éve járok erre a fesztiválra, de eddig még nem láttam ilyen jót" - különböző megfogalmazásban, a lényeg ugyanaz.
A Radio Focus beszámolója szerint "a már sokat látott közönség is meggyõzõdhetett arról, hogy nem reklámfogás világszenzációként említeni az idei év sztárvendégeit."
A kellemes úr is, aki láthatóan otthon volt a műfajban, és meglett kora ellenére is vidáman ropta másnap délután, amikor a Jive Aces a Pólus Center látogatóit örvendeztette meg, így látta: "Ez már nemcsak Angliában a legjobb swing zenekar, hanem talán a világon".
Két óriási pluszpont még a zenekarnak. Az egyik: azt az észveszejtő lendületet és jókedvet, ami az előadásmódjukat jellemzi, nem pusztán a show kedvéért csinálják, ők valóban olyanok. Érdekességképpen hozzátenném: alkohol és mindenféle egyéb drog nélkül - így is lehet.
Hihetetlen munkatempójukat (évi 300 fellépés) nálunk is demonstrálták: vasárnap este még egy privát rendezvényen is ők szolgáltatták a talpalávalót - öt koncert három nap alatt.
A másik pirospont: annak ellenére, hogy most már lassan igazi világsztároknak lehet őket nevezni (ha csak ezt vesszük: Chick Corea nem szerepel akárkik lemezén), a fickóknak ez nem szállt a fejükbe, hanem barátságosak, közvetlenek, emberiek.
Valóban nem az én dolgom megítélni, de fiúk, ideje átfogalmazni a szlogent!
Fotógaléria: a Jive Aces a salgótarjáni jazz
fesztiválon
www.jiveaces.com
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK A MAGYAR
MÉDIÁBAN:
Fergeteges búcsú oda-vissza
Királyok látogatása a királyságból
Lezárult a dixie-fesztivál
Hazánkban járt a Jive Aces
A Jive Aces Magyarországon megmutatta, milyen az
igazi swing és jive
Buli a piros metrón, a Táncháztalálkozó után. Itt leírtam mindent, képekkel, pici videóval, érdemes megnézni :-D
Kár, hogy a Ping.fm még nem ismeri a Blogteret... Pedig milyen egyszerű dolgom lenne...
Egyik kedves barátom, kollégám, a hegedűs Salamon Beáta "Beja" levelét osztom meg, a magam gondolatait hozzáfűzve.
Az AKKU - mint szellemi műhely
- él.
Az AKKU - mint épület - most bezár.
Sok-sok kiváló előadás, koncert, kiállítás, táncház, filmvetítés és más kulturális program helyszíne, a főváros "Esélyegyenlőségi Telephelye" és egyben az AKKU bázisa veszélyben. Mindezt féltve született meg az alábbi petíció, melyet barátaim fogalmaztak meg és melyet aláírásommal én is támogattam:
Bízunk benne, hogy aláírásaink elég meggyőzőek ahhoz, hogy az AKKU-val kapcsolatos döntéseiknél figyelembe vegyék azokat! Amennyiben egyetértesz vele, írd alá és küldd tovább a linket: http://www.PetitionOnline.com/akku/petition.html
Ebben a pillanatban közel 1800-an írták alá a petíciót, mindenféle művészeti ág képviselői, közgazdászok, mérnökök, nyugdíjasok, tanulók, újságírók, rendezvényszervezők, informatikusok, orvosok, és a sort még lehetne folytatni, ami megmutatja, hogy egy széles réteg érzi fontosnak, hogy az AKKU továbbra is megszokott helyén működhessen.
És itt egy cikk az AKKU - ról: Beja zenél
A petíciót én is aláírtam. A cikket olvassátok el, mert nagyon szép, szinte költői leírása egy táncháznak - csak annyit tennék hozzá, hogy januárban, amikor hazajöttem Svédországból, és először elmentem az AKKUba, Beja beváltotta a korábban MySpace-en tett ígéretét, hogy majd jól elhúzza a nótámat :-)
Amikor megérkeztem, éppen az egyik kedvenc muzsikámat játszotta a zenekarával, leültem a színpad szélére a lábai elé, ő pedig hozzámhajolva húzta tovább, bele a fülembe, úgy ahogy kell. A szíve-lelke kiáradt a kezén át a hangszerébe, onnan a fülemen át az én szívembe-lelkembe, onnan pedig kicsordult a szememből, és csak folyt és folyt... Az ilyen ritkaszép pillanatokat örökre magába zárja az ember.
Mentsük meg az AKKUt!
Ma este 17:00-től sajtótájékoztató, beszélgetés a VII. kerületi önkorményzat képviselőivel, utána éjfélig koncertek. VII., Kazinczy u. 21.
Fellépők: Cser Ádám és a Victoria kamarakórus, Accord Quartet, Travarica, Dinnyés Dániel és Kolonics Klára, Alborada, Tamarazene, Menszátor Héresz Attila és Szakál László, ShakuEcho, Salamon Bea: T.M.A., Jazztetés: Rezes Judit, Jordán Adél, Pelsőczy Réka, Keresztes Tamás, Kocsis Gergely, Mészáros Béla, Hajduk Károly, Fenyő Iván, Nagy Ervin, Máthé Zsolt, Ágens
Egy kis kedvcsináló Budapesthez a Svéd Televízió archívumából; abból az időből, amikor még apukám se született meg.
Jó szórakozást!
Kattints a képre, és nézd meg közelebbről!
És az Exotic már-már szintén kultikus Trabant-dala
Ilyesmikkel töltöm a szülinapomat :-)
Nektek is nagyon szép napot!
Századik bejegyzés a stockholmi fotóblogomban.
Kattints a képre, és nézd meg közelebbről!
Válasz egy, a 168 órában megjelent írásra.
Remélem, még nem késő kellemes karácsonyt kívánni...
Ha rákattintasz, megnézheted nagyban, és el is olvashatod a
sokmindent.
Amíg beolajozódnak a dolgok itt, a Blogtéren, beraktam ide is a Twitteremet, ha valaki igazán követni akar :-)
Igyekszem nagyon kevés nyalánkságot enni, de a gesztenyepüré az azért mégiscsak gesztenyepüré; gyermekkori nagy szerelmét?l mégsem válik meg az ember lánya egykönnyen. Felmértem, mi is a helyzet ezügyben néhány budapesti lel?helyen.
Úgy látszik, igencsak foglalkoztatja a társaságot a férfiak és nők közötti különbség illetve hasonlóság - nem csupán az a bizonyos 20 centi.
Elgondolkodtam egy picit azon, amit Gordon írt az egyik hozzászólásában.
